Voltak előítéleteim a könyvvel kapcsolatban, főleg a “gasztro-pornográf” jelzőt illetően. Mivel nem szerepelt a borítóján a “Ulpius Baráti Kör” logója, így legyűrtem az előítéletem és belekezdtem a regénybe. Úgy voltam vele, hogy ha elkezd nekem itt gasztronómiai- és pornográf leírásokkal untatni, akkor legfeljebb félreteszem, bár nem szoktam félbehagyni könyvet. Ráadásul, ahogy elkezdtem olvasni, rá kellett jönnöm, hogy nem túl egyszerű szöveggel van dolgom. Kihívás elfogadva 😀
A kezdeti kétségek és nehézségek után azonban egyszerűen beszippantott a történet, és a szöveg is kezdett gördülékenyebb lenni, vagy csak én edződtem hozzá. Két nap alatt befejeztem a regényt és nyugodt szívvel ajánlom bárkinek aki kimerészkedne a komfortzónájából egy jó történet kedvéért.
Persze, mindenkit érdekel, hogy miről is szólhat a könyv és mit tarak a gasztro-pornográf thriller jelző. Kezdjük akkor az elején. A XIX. században járunk, Prágában, valamikor az 1860-as években. Leopold Durman nyomozó egy különös társaság rendszeres havi találkozóján vesz részt, ahol a kaja-pia mellett érdekes témákat beszélnek meg. A szilveszteri kavalkádban azonban egy hullát találnak a macskaköves út alatt, akivel kegyetlenül végeztek. Durman kapja a feladatot, hogy kiderítse, ki helyezte a tett színhelyére az áldozatot. Egyetlen nyom áll rendelkezésére, ami zsákutcának bizonyul. Azonban nemsokára egy újabb áldozat is előkerül, akivel szintén igen furcsa módon végeztek. Prága első sorozatgyilkosával van dolga a nyomozónak, akinek semmi tapasztalata sincs az ilyen ügyek felderítésében, így megpróbálkozik mindennel, ami előrébb viheti az ügyet. Közben azonban belebotlik egy bűnszervezetbe, mely egész Európa, sőt a világ sorsát próbálja irányítani.
A thriller szál nem a megszokott sablonokra építkezik. A történet egy szinusz görbéhez konvergál, mely időnként metszi a fő vonalat, néha pedig egy ideig fedi is, de az idő nagy részében csak körülötte leng. Ennek köszönhetően elkalandozhatunk, pont úgy mint a való világban. Nem minden a nyomozásról szól, hanem inkább a nyomozó életéről. Néha misztikus fordulatot vesz a történet, néha pedig annyira realista, hogy ez a kettősség adja az esszenciáját a regénynek.
A gasztronómia igen sűrűn előkerül a kötetben, azonban mindig csak egy bekezdés erejéig, belesimulva a történetbe. Így nemhogy zavaró lenne, hanem egyszerűen hangulatteremtő. A különös ételek leírásai beindítják a nyáltermelést az olvasónál, és a finom, hideg cseh sörök pedig meghozzák a kedvet az iváshoz. Nem tagadom, hogy húsevőként igencsak megéheztem olvasás közben és egy pár sör is lecsúszott, mire a regény végére értem. Tehát mielőtt leülnél olvasni, töltsd fel a hűtőd kajával és sörrel, különben egy idő után már nem tudsz koncentrálni a könyvre. Vegetáriánusoknak pedig igazi horrort takar a történet ezen része 🙂
Mindenki kíváncsi a pornográf részekre, igaz? Nem, nem szürke ötven árnyalata, meg hasonló igénytelen erotikus, szado-mazo leírásokkal találja szembe magát az olvasó. Inkább csak tényközlő, vulgáris ismertetéssel, mely az emberi igényeket elégíti ki. Mondhatni, hogy ösztönös közösülések leírásait kapjuk, melyek nem különböznek más igények kielégítésétől, mint például a táplálkozás. Itt is, akárcsak a gasztro szálnál, mindössze egy bekezdés erejéig időzik az író és már haladunk is tovább a történettel.
A regény mégis többről szól, mint a fentiekben leírtak. Ahogy Petr Stančík a könyvbemutatón is kifejtette, a Múmiamalom egy gondolat átültetése volt regénybe. De nem akart túl száraz lenni, ezért ellensúlynak a szórakoztató irodalmat választotta a történethez. Maga a Múmiamalom kifejezés a hagyományok és múlt feláldozását jelenti az ipari forradalom oltárán. Ahogy abban az időben a múmiákat használták fel a műtrágyák előállításához, ugyan úgy darálták be az emberi értékeket, hagyományokat és a múltat is csak azért, hogy a technikát kiszolgálják és egyesek degeszre tömhessék a zsebeiket. Az csak mese, hogy a technika megkönnyíti az ember munkáját. Ha így lenne, akkor napi 2-3 óránál már nem kellene többet dolgoznunk. Helyette ezek a gépek elveszik az embertől a munkát, aki pedig bennmarad a körforgásba, annak egyre több teendőt varrnak a nyakába.
Petr Stančík olyannyira nem a megszokott sablonokat használta, hogy bár olvasás közben felmerül bennünk a lehetőség a végkimenetre, csúful kifordítja az elvárásainkat. Ezzel nem okoz csalódást az olvasónak, csak pofoncsapja kortársait, akik újra és újra ugyanazon elemeket kombinálják, semmi újat nem téve hozzá a thriller műfajához. Ráadásul az író az olvasóra hagyja a sorozatgyilkos személyének felfedezését. Elég sok jelet elhelyezett a történetben ahhoz, hogy kétséget kizáróan felismerjük, hogy ki a gyilkos, de nem nevezi meg a könyv lapjain. Egyet azonban elárulhatok én is: nem Durman az.
Nem szoktam a fordítókat kritizálni vagy dicsérni, de itt kénytelen vagyok elismeréssel adózni Hanzelik Gábornak, aki magyarra ültette át ezt a történetet csehről. Nem lehetett egy egyszerű feladat. Bár nem tudok csehül és nem olvastam az eredetit, az látszódik a magyar verzión, hogy nem lehetett egy egyszerű menet. Gábor elmondása szerint igen sok cseh szójáték található a regényben, amit magyarra átültetni nem volt könnyű, sőt néha több mondatos kifejtésekre volt szükség, hogy valamelyest át tudja adni a hangulatot illetve a gondolatot a magyar olvasóknak is.
A regénynek magyar vonatkozása is van. A königgrätzi csata az, ami felnyitja Durman szemét. A modern technika ezrek halálát okozza a csatamezőn, és minden egyes újítást a hadsereg próbál először szolgálatába állítani. Akkor meg mi értelme gyilkosok után futkározni, időt és pénzt nem sajnálva, amikor a háborúkban a gyilkolás kötelesség és még kitüntetés is jár érte. Az egész világ egy múmiamalom, ami nem csak a holtakat darálja be, hanem néha az élőket is.
Akinek eddig kétségei lettek volna a könyvvel kapcsolatban, vagy hasonlóan hozzám, előítéletei, annak csak azt tudom ajánlani, hogy ezeket a rossz érzéseket érdemes legyűrni. El kell menni a legközelebbi könyvesboltba és beleolvasni a könyvbe. Pár oldal után kiderül, hogy a borítón található jelzők mindössze figyelmeztetések, hogy felkészülhessen az olvasó, hogy nem a megszokott szépirodalmi szövegkörnyezettel találkozhat. Azonban mindez nem von le a regény értékéből, hanem inkább növeli azt.
A kötetet köszönöm a Metropolis Media Kiadónak.
ISBN: 978 615 5628 04 7
Metropolis Media, 2016
Fordította: Hanzelik Gábor
Terjedelem: 295 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft
A regény megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.
