Mindenkinek a munkahelyén, baráti társaságában van legalább egy seggfej. Ha úgy érzed, hogy te kivétel vagy, és a környezetedben nincsenek seggfejek, mert ügyesen leszereled, eltávolítod őket, akkor ideje lenne önvizsgálatot tartanod, mert lehet, hogy éppen te vagy az, akiről a könyv szól. Vagy te vagy az a szerencsés, aki seggfejmentes övezetben él.
Robert I. Sutton könyvétől mindenki azt várja, hogy ha elolvassa, akkor megoldódnak a munkahelyi problémái és végre nyugodt környezetben dolgozhat. De tudjuk, hogy minden “önsegítő” könyv csak általánosságokban beszél, és nekünk kell megtalálnunk az utat a célunkhoz. Nincs ez másképpen a Kis seggfejkalauz esetén sem, hiszen a seggfejek kezelésére nincs 100%-osan biztos recept. Ha lenne, akkor már rég megoldódott volna ez a probléma és nem lenne szükség ilyen könyvekre. 100%-os megoldás nincs, de Sutton könyve mégis segíthet.
Amikor az Athenaeum Kiadó bejelentette a könyv megjelenését, rögtön felkerült a kívánságlistámra, mert az én munkahelyemen is vannak seggfejek. Pontosabban csak egy ilyet tudnék megnevezni, és ezzel szerencsésnek érzem magam, hogy nincsenek többen. Azonban ez az érzés már a múlté. A könyv olvasása közben rájöttem, hogy sokkal több szar került a ventilátorba, mint azt eddig hittem.
Általában, ha az ember a “seggfej” és a “munkahely” szavakat egy mondatban használja, a többségnél a főnök kerül előtérbe, vagy azok a kollégák, akik magasabb beosztásban vannak és terrorizálják a környezetüket. Pedig valójában vannak csendes seggfejek is, akik ugyan úgy frusztrációt és teljesítménycsökkenést okoznak mint a hangoskodó és ordibáló kollégák.
A Kis seggfejkalauzban megismerkedhetünk a seggfejek főbb csoportjaival, ami segít beazonosítani, hogy a mi saját seggfejünk melyikhez is tartozik. Első pillantásra úgy tűnik, hogy sikerül egyetlen csoportba beskatulyázni az emberünket, de lassan rá kell jönnünk, hogy több összetevős az egyenlet, így a kezelésére ajánlott módszerek is több lépcsőben alkalmazandóak. És persze, ott van az önvizsgálat is, hiszen lehet, hogy nekünk X. Y. jelenti a seggfejt, míg másik kollégánk szemében mi vagyunk azok.
A könyvtől azt vártam, hogy tippeket ad a munkahelyi “főfasz” kezelésére, hogy elviselhetőbb legyen az élet benn az irodában. Olvasás közben, a bemutatott példákon keresztül rá kellett jönnöm, hogy az én problémám igen elhanyagolható a példázatokban szereplő személyekéhez képest. Sőt, arra is rájöttem, hogy ez annak köszönhető, hogy már egy ideje alkalmazom a könyvben leírtak nagy részét, ami segített a konfliktusok kezelésében és a frusztráció csökkentésében. Így azt tudom mondani, hogy a könyvben bemutatott technikák működhetnek. Persze, nem alkalmazom mindegyiket, de van olyan amit ki fogok próbálni a közeljövőben.
Sutton a könyv megírásához nagyon sok tanulmányt használt fel, de nem ezeket vette alapul. Ezeket mindössze pilléreknek használta. A való életen keresztül közelítette meg a problémákat, amiket abból a több ezer e-mailből válogatott ki, mellyel megkeresték, hogy segítsen leszerelni a munkahelyi seggfejeket. Igyekezett mindenkinek tanácsot adni, és a válaszokból kezdte felépíteni a könyv fejezeteit. Persze, nem mindegyik tanács vált be az adott személynél és erre kellettek a tudományos kísérletek és tanulmányok, hogy rájöjjön, miért nem működött a dolog. Néha személyesen is felkeresett egy-egy áldozatot, hogy egy kávé mellett jobban belemerülhessen a témába.
Ennek a módszernek köszönhető, hogy igen életszagúra sikerült a könyv, és tapasztalati megoldásokat kínál az olvasóknak. Mint az elején is írtam, nincs 100%-os recept, ami megszabadít a seggfejektől, de próbálkozni lehet, sőt, kötelező. Azonban vannak olyan esetek, ahol nincs más választás, mint felmondani a munkahelyen. Ha lábtörlőnek használnak, és nem csak egy ember, hanem igen sokan, valamint nincs más a környezetedben, aki ugyanezt élné át, akkor ideje lelépni.
Az olvasók többsége azt hiszi, hogy ha elolvassa a könyvet, és másnap bemegy dolgozni, már valós környezetben próbálhatja ki a technikákat, és egyik napról a másikra a pokolból mennyország lesz a munkahelye. Sajnos ez téves feltételezés. Persze vannak olyan lehetőségek, melyek gyorsan hatnak, de ezeknek két kimenetelük szokott lenni: a) visszafelé sül el és megszívjuk, b) nem is volt olyan nagy a probléma, mint ahogy hittük, így könnyedén megoldjuk.
A többihez idő kell és lehetőség. Vegyük például az én esetemet. Adott egy kolléga, aki rohadt lassan dolgozik, szinte nem csinál semmit és ha beesik egy meló, megpróbálja kiosztani másoknak. Rohadtul idegesítő, amikor majd megszakadunk a munkától és közben azt látjuk, hogy a “kedves” kolléga éppen szundikál. Régi bútordarab, így a vezetőség nem olyan kemény vele, és elnéz neki dolgokat. Ha bemószeroljuk, vagy magunk alatt vágjuk a fát, vagy kifogásokkal találjuk szembe magunkat. Mi a megoldás? A távolság! Ha nem látjuk, hogy egész nap csak lébecol, illetve nem vagyunk a közelébe, hogy nekünk ossza ki a munkáját, hogy helyette csináljuk meg, akkor csökken a frusztrációnk is. Amikor a cég költözött, az új helyen a legtávolabbi helyet választottam az illető kollégától. Ennek köszönhetően a problémák egy része megoldódott. Persze a munkafolyamatok során néha keresztezik egymást az útjaink, és ezt onnan tudom, hogy ha megakad egy projekt, az tuti nála áll. Választhatok, hogy elvégzem helyette a munkát, vagy én is átmegyek egy kicsit seggfejbe és rendszeresen rákérdezek, hogy mi a helyzet az aktuális projekttel.
Ez a fajta seggfej az, aki a passzivitásával készít ki bennünket és szinte észre sem vesszük, hogy mennyire ő a felelős a frusztrációnkért. Velük elég nehéz szembeszállni, hiszen kívülről ilyenkor úgy nézhet ki, mintha éppen mi lennénk a seggfejek. Azonban a távolság alkalmazása nem csak az ilyeneknél lehet hatásos. Hiszen jól tudjuk, ha nincs valaki szem előtt, akkor kevesebb inzultus is éri. Tehát a dühöngő kollégáknál is beválik a technika, kivéve ha az illető kipécézett magának és megkeres, bárhol is legyünk. További elkerülő technikákra a 4. fejezetben láthatunk még példákat.
“Nem rád dühös” és a “Ne ereszkedj le a szintjére”. Ez a két dolog szokott eszembe jutni, amikor egy dühöngő, hisztis kolléga kirohanásait hallgatom. Szüksége van a figyelemre és a dühét arra zúdítja, aki a legközelebb van hozzá. Ilyenkor azt mondogatom magamba, hogy “nem rám dühös” és majd lehiggad. Ezen technika alkalmazásához sok idő és türelem szükségeltetik, hiszen mindannyiunkba felmegy a pumpa, ha ordibálnak velünk. Ez természetes, és ilyenkor általában mi is dühből szólunk vissza. Azonban idővel megtanuljuk kezelni a helyzetet, és az is eszünkbe juthat, hogy “ne vitatkozz hülyékkel, mert legyőznek a rutinjukkal”. Ilyenkor azért ne mosolyogjunk, mert az csak olaj a tűzre (tapasztalatból mondom 😉 ). Erre az 5. fejezetben találunk példákat, aminek a címe: “Az elme trükkjei a lélek védelmében”.
A Kis seggfejkalauz egy önsegítő könyv, ami sajnos hozza azokat a hibákat, amiket az ilyen jellegű írások magukban hordoznak. Ez nem más, mint az önismétlés és a szájbarágós leíró részek. Szerencsére nem hemzseg ezektől, de előfordulnak benne. Illetve, ami még zavart, az a sok trágár jelző. Nem számoltam össze, hogy hányszor van leírva az, hogy “seggfej”, de szerintem minden oldalon szinte előfordul. Értem én, hogy a “főfasz”, “seggarc”, “seggfej” és hasonló jelzők az “ellenség” nevetségesé tételét, elbagatellizálását hivatott elősegíteni, de kicsit sok jutott belőle a szövegbe.
A végén rá kellett jönnöm, hogy a technikák nagy részét már alkalmazom, és már csak az önuralmat kell gyakorolnom, hogy ne hozzon ki a béketűrésből a seggfej provokációja, hiszen azzal csak a célja elérésében segíteném. Viszont rávilágított arra is, hogy egyes dolgokat ezidáig nem is vettem észre és ezért nem is a helyén kezeltem. Ha sikerül ezt a pár dolgot is megfelelően lekezelnem, talán sikerül seggfejmentessé tennem a munkahelyem (legalábbis számomra).
A könyv nagy segítséget nyújthat a kezdő munkavállalóknak, akik tapasztalatlanságukból kifolyólag jobban ki vannak téve a seggfejeknek. Ha időben felismerik, hogy milyen jellegű a probléma, talán a megfelelő technikát is megtalálják a helyzet kezelésére. De nem csak kezdőknek ajánlanám, hanem azoknak is, akik eddig nem szembesültek azzal, hogy a seggfejség kezelhető. Nem kell elfogadnunk, hogy lábtörlőnek használnak bennünket, és nem is kell lenyelnünk a dühünket, hiszen ez mind lerakodik bennünk, és rajtunk is van egy “túlfolyó”. Ne vigyük haza a problémáinkat és főleg ne a szeretteinken töltsük ki a dühünket. Próbáljuk ki a könyvben ajánlott technikákat és nézzük meg, hogy a mi esetünkben melyik hatásos.
A kötetet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.
ISBN: 978 963 293 697 0
Athenaeum Kiadó, 2018
Fordította: Szieberth Ádám
Terjedelem: 272 oldal
Bolti ár:3499,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.
