Ha szeret(t)ed a Battlestar Galactica-t, akkor Jack Cambell Az elveszett flotta sorozata neked való! Ezt rajongóként állíthatom. Amikor a Caprica-t elkaszálták, letettem arról, hogy találok még egy hasonló hangulatú filmsorozatot. De arra nem számítottam, hogy könyvben megkaphatom ugyanazt a hangulatot, amit a Galactica nyújtott.
A Vakmerő, Az elveszett flotta második része. Tudom, nem ezzel kellene kezdenem, hanem az elsővel, ami a Rendíthetetlen címem jelent meg. Akartam is anno írni róla, de sajnos elmaradt 🙁 Szerencsére értékelést írtam Goodreads-re.
“Black Jack” John Geary flottakapitány, a Rendíthetetlen fedélzetén érkezett a Szurta rendszerbe. A nyertes csata ellenére, még mindig akadtak olyan parancsnokok, akik nem hittek a “nagy öregben” és nem voltak hajlandóak feltétel nélkül engedelmeskedni. Bár sikerült megerősítenie Gearynek a pozícióját a flotta élén, még mindig fennállt a veszélye, hogy az ellenzéke megbuktatja. Hiába bizonyította, hogy jó stratéga, elég egyetlen rossz döntés és lázadás törhet ki a flottában.
A Szutra rendszerbe való megérkezésükkor egy kisebb szindikátusi csapatba ütköztek, mely nem jelentett nagy veszélyt a szövetségi flottára nézve, de John Geary tudta, hogy minden egyes csata, ahol hajókat veszíthet, csökkenti az esélyét annak, hogy visszajuttassa a flottát a Szövetség területére. Ráadásul, a parancsokra fittyet hányó hajóparancsnokok nem csak a saját hajójukat sodorják veszélybe, hanem az egész flottát, aminek a megtapasztalására nem is kellett sokat várnia a Szurta rendszerében.
Nehéz felvennie a fordulatot egy olyan embernek, aki száz évig hibernálva sodródott az űrbe, majd egy tragikus kimenetelű tárgyalást követően egy egész flotta parancsnokságát kapta meg. A szabályok megváltoztak, és az elhúzódó háború a hadsereg moráljára és céljaira is kihatással volt. Nem beszélve arról, hogy a szindikátusi csapatok összevonták erőiket, hogy megakadályozzák a szövetségi flotta hazajutását. Geary jól tudta, hogy ha a legrövidebb utat választja hazafelé, akkor annak meg kell fizetnie az árát, ami hajók elvesztését jelenti, és lehet, hogy olyan fokú lesz a lemorzsolódás, hogy végül nem lesz kinek hazatérnie. Ha viszont kerülőket tesz, akkor azt fogják róla gondolni, hogy gyáva. A megfontoltság ebben az új világban a gyengeség jele, még az agresszív, támadó magatartás a bátorságé, és nem számít, hogy mekkora veszteségek árán győzedelmeskednek.
Geary továbbra is érzi, hogy a tisztelet nem neki szól, hanem a legendákban élő “Black Jack”-nek, és elég egyetlen hiba ahhoz, hogy ez a legenda köddé váljon. Ezért minden lépését jól átgondolja, és arra törekszik, hogy a parancsnoksága alá tartozó emberek ne Black Jacket lássák benne, hanem John Gearyt, a flotta parancsnokát, aki hazavezeti őket.
A Szurta rendszerének egyik bolygóján fogolytáborra bukkannak, aminek a felszabadítása nem csak presztízs kérdése, hanem jó alkalom arra, hogy a flotta hajóit feltöltsék emberekkel. Azonban a foglyok között egy másik legenda is feltűnik, aki ambiciózus, jó a beszélőkéje és van akkora neve, hogy megszorongassa Gearyt a pozíciójában, sőt, alkalmas pillanatban, akár meg is szerezheti a flottaparancsnoki tisztséget. Így Gearynek nem csak a saját legendájával kell megküzdenie, hanem egy ellenlábassal is, aki fejjel rohanna a falnak, és felmorzsolná a flottát.
Jack Campbell tudta hozni a színvonalat a második részben is, sőt, ha lehet azt mondani, tett rá még egy lapáttal. Folyamatosan serceg a levegő a feszültségtől, és nincs pihenő. Az üresjáratokat is kitölti, hiszen attól, hogy pár fényórányira vannak az ellenségtől, a Rendíthetetlen fedélzetén továbbra sem szűnik meg az ellenségeskedés, vájkálódás és a háttérben húzódó politikai ellentétek.
A hosszú leírások is elmaradnak, hiszen az első részben már megismerhettük, hogy milyen feltételek és körülmények között zajlik egy csata egy naprendszerben, ahol nem fény-másodpercekben, hanem fényórákban lehet mérni a távolságot, illetve a kommunikációban létrejövő késleltetést. Ennek köszönhetően a csaták leírásai is rövidebbek, és jobban kiélezettek. Jobban átlátjuk a kialakult helyzeteket, és Campbell elbeszélő tehetségének köszönhetően, szinte látjuk is a szemünk előtt az összecsapó flottákat. Még én is élvezettel és izgalommal telve olvastam ezeket a részeket, annak ellenére, hogy nem vagyok oda a katonai sci-fiért.
Szerintem Jack Campbellt a Battlestar Galactica ösztönözte a sorozat megírására. Ez onnan is érezhető, hogy több ponton hasonlóság fedezhető fel a két történet között. Viszont van annyi különbség köztük, hogy egyre jobban haladva a történettel elváljon egymástól a két sorozat és csak a hangulata emlékeztessen rá. De ne gondolja senki, hogy ez a sorozat spinoff lenne, vagy előzménytörténet, hiszen a világok között semmi hasonlóság sincs.
Az első részben volt utalás idegen lényekre, amikor egy elhagyatott bázis fedeztek fel az egyik naprendszerben. Akkor azt hitték, hogy talán korábban egy másik civilizáció is járt arrafelé. Azonban a második részben már felmerül a kérdés, hogy lehetséges az is, hogy az idegenek kapcsolatban állnak az emberekkel, pontosabban a Szindikátussal. Bizonyítékokat nem kapunk, csak feltevéseket. A folytatásokban, gondolom egyre több dolog lesz, ami arra mutat, hogy az idegenek nem csak kapcsolatban állnak az emberiség egy részével, hanem köztük is vannak. Vagy a másik lehetőség, hogy éppen ők tartják fenn a háborút, hogy aztán lerohanják mindkét világot.
Ha már a folytatásnál tartunk, én nagyon várom, de egyes pletykák szerint a kiadó lehet, hogy nem gondozza tovább a sorozatot. Igaz, hogy bejelentette a harmadik részt, de mivel a Vakmerő eladásai nem hozták az elvárt számokat, így elhalasztották a megjelenést, sőt, fel is függesztették. Így két lehetőség áll az olvasók előtt: 1) vagy terjesztjük az igét, hogy minél többen elolvassák (megvegyék) a sorozatot vagy 2) angolul olvassuk tovább. Mivel az angolom elég csapnivaló, így én az 1. pontot támogatnám 😉
Elsősorban Battlestar Galactica rajongóknak ajánlanám a regényt és a sorozatot. Meg persze minden katonai- és hard sci-fi rajongónak. Aki most ismerkedne még csak a zsánerrel, annak lehet, hogy kicsit nagy falat lesz, de az élmény bőven kárpótolni fogja. Az értékeléseket nézve, annak ellenére, hogy katonai sci-firől van szó, a gyengébb nem körében is nagyon hódit 😉
ISBN: 978 963 406 403 9
GABO Könyvkiadó, 2017
Fordította: Tamás Gábor
Terjedelem: 361 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft
Mások pedig így látják:
– Könyvek erdeje
– Széljegyzet
– Könyvek és Én
– Three Points of View
A 3. rész, igen izgalmasan ért véget. Nagyon kár lenne, ha nem jelenne meg a folytatás, ha könyvben nem is legalább adják ki e-könyvként. Úgy gondolom olcsóbb a kiadás, a rajongók egy részének meg igy is megfelelne. Kevés a jó sci-fi, szóval légyszi, légyszi ne hagyják abba.
Kedves Parafa!
A harmadik kötet itt van a polcomon és várja, hogy sorra kerüljön. Ha minden jól megy, akkor februárban már olvasni fogom.
Sajnálnám én is, ha nem gondozná a kiadó tovább a sorozatot, legalább az alapsorozat végéig (ha jól tudom, az 6 rész, de javítsatok ki, ha tévedek).
Ha venni fogják a sorozat könyveit, akkor folytatás is lesz. Azt nem hinném, hogy gyengébb forgalom esetén preferálnák a csak e-könyves megjelenést, ugyanis, ha jól tudom, akkor a jogok, a fordítás és a járulékos költségek teszik ki a könyv árának nagy részét, aminél a nyomdai költség elhanyagolható. Szóval, terjeszteni kell, hogy van egy ilyen jó sorozat, hogy az emberek megvegyék a könyvet. Az sem kizárt, hogy a pletykák, miszerint rebootolni akarják a Battlestar Galacticat, lendít a sorozatnak is a forgalmán.
Nekünk, olvasóknak nincs más dolgunk, mint reménykedni, hogy ne kaszállják el a sorozatot. 🙂