Tavaly decemberben, amikor készítettem a Kilátó rovatot, örömmel konstatáltam, hogy a 2019-es év is jól kezdődik, hiszen megjelenik a Sasok a viharban harmadik része. Kevés olyan történelmi regény van, ami annyira be tud húzni, mint Viola Judit eme sorozata. Sőt, a harmadik kötet után kijelenthetem, hogy kedvencé lépett elő.
Az első rész (Hősiesség és ármány a magyar múltból) megfogott a hangulatával és a stílusával. Olyan volt, mintha egy mesét olvastam volna, három ifjúról akik tehetetlenül nézik az országban dúló hatalmi harcokat. Az Aba nemzetség ifjai, Finta, Péter és Amadé, a második részben (Sűrűsödnek a fellegek) már tevékenyen kivették részüket a csatákban és belekóstolhattak a mocskos politikai csatározásokba is. Végül, mikor már úgy tűnt, hogy béke köszön a magyar honra, Itáliából útnak indul a pápa küldötte, Fülöp püspök, hogy választás elé állítsa László királyt: a kunok vagy a kereszténység. Innen folytatódik a családregény harmadik része.
László király egy olyan döntéshelyzetbe kényszerítik, ami az ország jövőjét fenyegetheti. Rá kell vennie a kunokat, hogy hagyjanak fel a nomád életmóddal és költözzenek falvakba. Ezzel együtt elvárja tőlük a szentszék azt is, hogy hagyjanak fel pogány vallásukkal és térjenek meg a kereszténység világába. Jól tudta mindenki, hogy ha egy szabad népet pórázra vernek, az megvadul. László pedig nem csak a belső béke miatt állt ki a kunok mellett, hanem a vérség is kötelezte. Azonban, ha nem teljesíti Fülöp püspök, és ezzel a pápa utasítását, akkor a keresztény világ haragját zúdítja az országra, és újabb háború elé nézhet.
A regény izgalmasan kezdődik, hiszen nagy a tét. A László döntésétől függ, hogy a keresztény világot, vagy a kunokat haragítja magára. Úgy néz ki, hogy nincs jó döntés, mert bárhogy is dönt, a háború nem elkerülhető. Ezért cselhez folyamodik.
Az eseményeket a három Abafi szemszögéből követhetjük újra nyomon, és színesebbé teszi az elbeszélést, hogy a három testvér az ország három különböző pontján tartózkodik, így más-más perspektívából látunk rá az eseményekre.
Érdekes volt olvasni, hogy László milyen léha életet élt, és nem tűrt meg felette senkit. Az egyházat nem tekintette befolyásos intézménynek, hiszen egyes egyházi emberek követték őt a bűn útján, nem vetve meg az alkohol mértéktelen fogyasztását, illetve a bujálkodást sem. Finta, a legidősebb Abafi testvér követte urát, és belevetette magát az élvezetekbe. László nem rejtette véka alá, hogy hitvesi ágyát inkább a bujálkodás mezsgyéjének tekinti, amit ágyasai tartanak melegen, miközben hitvesét látványosan mellőzi.
Viola Judit visszatért az első kötetben megismert elbeszélési módhoz, amivel sikerült ismételten elvarázsolnia. Meseszerűen tárta elém az eseményeket, nem feledkezve meg az archaikus leírásokról, akár a hétköznapi beszédet, akár a használati tárgyakat, vagy éppen a gasztronómiát említjük. Olvasás közben ismét használnom kellett az internetet, ugyanis voltak olyan szavak is a regénybe, melyeket ismerek, de a szövegkörnyezet alapján úgy éreztem, hogy ezeknek más jelentésük is van. Pontosabban, az idők folyamán más jelentést is társítottunk ezekhez a szavakhoz, háttérbe szorítva ezzel az eredetit.
Már a regény elején megkezdődik a feszültségkeltés, és az olvasó végig úgy érzi, hogy bármikor kipattanhat egy szikra, ami az országot lángba boríthatja. László trükközése is igen átlátszó volt, hiszen a gyűlésen résztvevők is sejtették a kiskapukat. Azonban arra nem gondoltak, hogy amit maguknak hagynak menekülési útvonalnak, azt mások idő előtt felhasználhatják, így hozva kellemetlen, sőt, veszélyes helyzetbe Lászlót és az ország békéjét.
Mindeközben, mintha nem lenne elég, hogy vihar készülődik a királyság felett, még az Aba nemzettségen belül is egyre jobban feszül a húr. Finta nevét apja, Dávid előtt még kiejteni sem lehetett. Ez a fiút túlzottan nem zavarta, hiszen László mellett nem szenvedett hiányt sem borból, sem ágyasokból, sem hatalomból. Kiskirályként élhette mindennapjait, belevetve magát a földi élvezetekbe, családja legnagyobb megbotránkozására.
A kun-kereszténység vitát és ennek lefolyását tartalmazza a kötet első fele. Ennek “lecsengésével” egy másik, izgalmas probléma kerül előtérbe, ami nem csak az Aba családot forgatja fel és kényszeríti döntés elé, hanem az országot is. A felségárulás árnyéka vetül a családra, melynek következtében gyors és határozott lépésre kényszerülnek, hogy bizonyítsák hűségüket a királyhoz, vagy éppen a másik utat választva a biztos pusztulás felé vegyék az irányt. Bár kívülről egyszerűnek tűnik a döntés, de valójában nem az, ha egy apának választania kell a gyermeke és a királya között.
Amikor azt hittem, hogy a regény első fele izgalmas, akkor még nem sejtettem, hogy Viola Judit tartogat még számomra meglepetéseket. A kötet második felét egyhuzamban olvastam el, ugyanis nem tudtam letenni egy pillanatra sem. Bár nagyon érdekelt a végkifejlet, meg tudtam állni, hogy nem lapozzak előre és ne is kutakodjak az interneten. Ha nyár lett volna, akkor már hajnalodott volna, amikor a kötet végére értem. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy hétvége volt, így nem kellett másnap dolgoznom.
Viola Judit nem csak arra vállalkozott, hogy eme vérzivataros időket elmesélje olvasóinak, hanem, hogy rámutasson arra, hogy abban az időben is éppen olyan emberek éltek mint ma. “…ugyanazok az indulatok mozgatták őket is, mint ma minket: szeretet és gyűlölet, hűség és árulás, önzetlenség és érdek, pénz és hatalom” – Viola Judit. Az embereken kívül a kort is közelebb hozza az olvasókhoz, azzal, hogy bemutatja a mindennapokat, a használati eszközöket, a technikákat, amivel az ételt tartósították és a bort hűtötték.
A harmadik kötet elolvasása után kijelenthetem, hogy új kedvenc sorozatot avattam. Eddig is kedveltem a történelmi regényeket, de kevés volt olyan, ami hosszan fenn tudta volna tartani az érdeklődésemet. A Sasok a viharban képes volt erre és nagyon várom már a folytatást. Nincs tudomásom arról, hogy hány részesre tervezte a szerző a sorozatot, de már előre félek attól a pillanattól, amikor az utolsó részt fogom a kezembe tartani. De nem tartunk még ott, úgyhogy bizakodó vagyok és remélem, hogy egy év múlva a negyedik kötetről hozhatom majd a bejegyzést.
Aki figyelemmel kíséri a sorozatot, de még nem olvasta a harmadik részt, annak csak annyit tudok mondani, hogy ne várjon sokáig, kezdjen bele minél hamarabb. Akinek viszont még nem volt szerencséje a sorozathoz, az valószínű csak nemrég kezdte el olvasni a blogom 🙂 Szóval nekik azt ajánlom, hogy olvassák vissza a korábbi bejegyzéseimet és ha könyvesboltban járnak, akkor mind a három részt tegyék be a kosárba. Nem fognak csalatkozni!
A kötetet köszönöm az Athenaeum Kiadónak.
ISBN: 978 963 293 860 8
Athenaeum Kiadó, 2019
Terjedelem: 368 oldal
Bolti ár: 3999,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadói csoporttól is, IDE kattintva.
Mások pedig így látják:
– Gabó olvas
