A február hideggel és széllel búcsúzott. Reméljük, hogy a március már teret ad a tavasznak is, és végre a négy fal közül kiszabadulhatunk mi is, hogy a természetben hódoljunk olvasási szokásainknak. Vagy ha nem is a természetben, legalább a kávézók teraszán 🙂 Olvasnivalóról szép számban gondoskodnak a kiadók. Nem is volt könnyű kicsit szűkíteni a listán, hogy ne legyen túl terjengős a rovat.
Mielőtt azonban rátérnék a márciusi megjelenésekre, kicsit tekintsünk vissza, ugyanis a februári Kilátóból kimaradt Viola Judit történelmi regénysorozatának legújabb része, a Sasok a viharban IV. – A fészek melege, ami az Athenaeum Kiadó gondozásában látott napvilágot.
A sorozat a XIII. század második felére repíti el olvasóit, a viharos magyar múltba, ahol az Aba család nem kevésbé viharos történetén keresztül tekinthetünk be a történelmi események mögé. Már az első rész megfogott magának, és azóta is figyelemmel kísérem a sorozatot. A fülszöveg kicsit spoileres, így aki nem olvasta az első három részt, az ugorja át (vagy kezdjen neki az első kötetnek 😉 ):
“‘Ez a könyv a negyedik Viola Judit történelmi regénysorozatában. Aki arra vágyik, hogy a mai Északkelet-Magyarország alig észrevehető várromjai, időtlenséget sugárzó hegyvonulatai, poros országútról rég aszfaltozott útra váltott völgyei, patakok kibetonozott partjai, az erdők mélyének hívogató csöndje benépesüljön 13. századi magyar életekkel, az jó helyen jár. Az Aba család fordulatos története, az édesanya aggódása, az apa fiaira néző büszkesége, majd szótlan fájdalma, magyarok, kunok egymás ellen vívott csatáinak kegyetlensége és lelkifurdalása, az egyszerű nép gyermekeinek egymásra hagyott bölcsessége, az uralkodás kísértései és felelőssége, a felnövekvő ifjak szilajsága, határozottsága és tanácstalansága, az igaz szerelem keresése, bőséges lakomák gyönyörűsége, országos gondok és kicsinyes intrikák szövevénye – mindez, s annyi minden más is elénk tárul e tetralógia lapjain. S a szerző, miközben egy idegen, rég elmúlt világ mindennapjaiban és ünnepnapjaiban részesít bennünket, nemcsak elhisszük neki, hogy ilyen lehetett az élet úgy hétszáz évvel ezelőtt Magyarországon, Göncön és Budán, meg a Nyulak szigetén, hanem részévé válunk Amádé, Finta és Péter, a három testvér országos gondjainak, családi és magánörömeinek, tragédiáinak.’
Van-e nagyobb dicséret, mint hogy egy könyvet nem lehet letenni? S már alig várja az ember, hogy megtudja, mi is lett a ‘meg is halt, meg nem is’ Fintával.
Balog Zoltán
Református lelkész, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt vezetője“
Cory Doctorow-ot nem kell bemutatni az olvasóknak, hiszen már több regénye, novellája is megjelent magyarul. Most az Agave Könyvek gondozásában jelenik meg a Radikálisok című novelláskötet, ami azt hiszem többünk kíváncsiságát felkeltette már a bejelentéskor. A fülszöveget el sem kellett olvasnom, hogy tudjam, ez a könyv kell nekem 🙂 De lehet, hogy másoknak azért kell egy kis lökés:
“Cory Doctorow az amerikai sci-fi-közösség egyik legnevesebb tagja, legfontosabb aktivistája és technológiai látnoka. Közel húszéves írói pályája számos felejthetetlen és elgondolkodtató történetet eredményezett, és ezekért több irodalmi díjjal is kitüntették. A legújabb, Radikálisok című kötetében négy kisregényt olvashatunk tőle, melyekben mesterien játszik a sci-fi eszköztárával, és tűéles képet fest napjaink Amerikájáról.
Az Engedélyezetlen kenyér a bevándorlásról és a mérgező társadalmi-gazdasági rétegződésről szól, valamint egy fiatal nő veszélyesen törvényellenes elhatározásáról, hogy megjavítsa az elromlott kenyérpirítóját. A Mintaszerű kisebbségben egy szuperhős a saját súlycsoportján túl találja magát, amikor szembenéz a rendőrséget és az igazságszolgáltatást behálózó korrupcióval. A kötet címadó története egy elkeseredett férj, egy darknetfórum és az USA egészségügyi rendszere ellen való erőszakos felkelés krónikája. S végül, A Vörös Halál Álarcában egy milliárdos túlélő és a követői megpróbálnak elrejtőzni a világ elől, miközben a társadalmi rend mindenhol összeomlik.“
Még koleszes koromban történt, hogy egyszer arra ébredtem, hogy nincs mit olvasnom. Így fogtam magam, és meglátogattam a kolesz szegényes könyvtárát. Ott bukkantam rá Richard Wagner – A Nibelung gyűrűje című operájának a szövegkönyvére. Mint mondtam, szegényes volt a könyvtár és a választék is…de kincsek azért megbújtak a polcokon. Igaz, azóta sem láttam az operát, sem élőben, sem pedig YouTube-on, de a történet mindvégig velem maradt.
Nézegetve az előrendelhető könyvek listáját, megakadt a szemem A Nibelung-énekén. A névtelen szerző műve most új fordításban lát napvilágot a Kalligram kiadó gondozásában.
“Siegfried, a hatalmas erejű hős Gunther wormsi király szolgálatába szegődik, hogy elnyerhesse Gunther húga, Kriemhild kezét. Legyőzi a Worms ellen készülődő szász és dán sereget, majd elkíséri Gunthert Izlandra, ahol megszerzi Gunther számára feleségül a szigetország királynőjét, Brünhildet. A két királynő halálosan összevész. Brünhild bizalmasa, Hagen egy vadászaton meggyilkolja Siegfriedet, és megfosztja a gyászoló özvegyet a hős örökségétől, a Nibelungok kincsétől. Kriemhild bosszúja rettenetes lesz…
A Nibelung-ének szerzőjéről semmi biztosat nem tudunk, nevét sem ismerjük. A keresztes háborúk idején élt. A háborús ideológiával ellentétben híve volt a vallási türelemnek, a különböző kultúrák békés egymás mellett élésének. Elítélte a gyűlöletet, a bosszúvágyat és az ezekből fakadó vérontást – talán éppen ezért lett ennek elbeszélője.“
A Metropolis Media folytatja Kir Bulicsov életművének a gondozását, így márciusban érkezik Az utolsó háború című regény, új-, javított kiadásban. A fülszöveg alapján eléggé életbevágó kérdések kerülnek terítékre a történetben.
“A Szegezsa teherszállító űrhajó, Pavlis doktorral a fedélzetén, váratlanul parancsot kap arra, hogy utasokat vegyen fel, azután változtassa meg útirányát. Valahol a világűrben ugyanis egy bolygó emberhez hasonló lakói kirobbantották az atomháborút, és elpusztították az életet. A Szegezsa személyzetének fel kell derítenie a bolygót, meg kell tudnia, hogy mi történt, és megmenteni a katasztrófa áldozatait. De érdemes-e új életre kelteni egy olyan civilizációt, ami öngyilkos lett? Sikerülhet-e megszabadulni a régi előítéletektől és indulatoktól? S legfőképpen van-e joga az emberiségnek Istent játszani?
Kir Bulicsov az orosz sci-fi nagy klasszikusa. Regényeiben a játékosság, a maró gúny és irónia éppúgy helyet kap, mint a mély emberismeret és a filozofikus bölcsesség.“
A február is elég változatos volt olvasási szempontból. A legnagyobb csalódást Ray Bradbury: A villamos testet énekelem című novelláskötete okozta, amit egy olyan regény követett, ami már most esélyes az év egyik legjobb olvasása címre: Deepa Anappara: Dzsinnvadászok. Ezeken kívül még három könyvet olvastam a hónapban, melyek közül Evie Wyld: Ha minden madár énekel című regényéről már elkészült az ajánló is. Hétfőn érkezik Mark Logue – Peter Conradi: A király háborúja című életrajzi regényről az ajánló, és valamikor elkészülök Harrison Fawcett: Hosszú út a trónig, bébi regényéről is a bejegyzéssel. Jelenleg pedig a felénél tartok az Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni című regény újraolvasásával, és kíváncsi vagyok, hogy öt év elteltével mi újat tud nyújtani.
Márciusra a fenti három kötet van betervezve. Ha lesz időm, és miért is ne lenne, akkor sorra kerül még Sausic Attila: A terror sodra, és a februári olvasási tervemben szereplő Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok kötetek is.
Ti mit terveztek olvasni márciusban?
A bélyegképhez felhasznált kép forrása: Kranich17 képe a Pixabay -en.
