Vincent és kicsiny csapata, a Cosmos Redshift Seven fedélzetén éppen az aktuális munkájuk befejező lépéseit készítik elő. Vissza kell szerezniük egy táskát és leszállítaniuk az eredeti tulajdonosának. A Redshift legénysége nem mondható éppen népszerűnek, hiszen többségüket legalább egy bolygón elfogatóparancs várja. A szabadságot pedig nem adja senki ingyen, és valamiből meg is kell élniük. Így kénytelenek “magánkopót” játszani, és olyan megbízásokat elvállalni, amit az ügyfelek nem nagyon szeretnének a hatóságok orrára kötni. Mint egy “Szupercsapat” a távoli jövőben.
A táska leszállítását követően nem is kell sokat várniuk új melóra, hiszen az összekötőjük rögtön a helyi drogbáró rezidenciájára kíséri az űrállomáson. A feladat nem tűnik illegálisnak, hiszen nem kell mást tenniük, mint megkeresni a drogbáró fiát, aki angolosan távozott az egyetemről, és úgy látszik, valami olyasmire bukkant a kutatása során, ami egyesek köreit zavarhatja. A megbízás elfogadását követően nem marad sok idő a búcsúzkodásra, hiszen a földi Paragon Tactical erői már megkezdték a drogbáró rezidenciájának elfoglalását. A Redshift legénysége pedig lassan magától is rájön, hogy mekkora horderejű akció részesei is lettek.
A Csillagikrek egy új regényfolyam nyitó kötete, mely a távoli jövőben játszódik, abban az időben, amikor már az emberiség kirajzott az űrbe, és a benépesített bolygók már elszakadtak a Földtől. De hiába a fénynél gyorsabb utazás, amikor a hírek csak fénysebességgel terjednek, kivéve, ha futár viszi azokat. A kommunikáció ilyenfajta korlátai miatt nincs biztonságban egy bolygó sem, hiszen előbb érnek a rendszerükbe a csatahajók, mint azt a kémeik jelenthetnék. Viszont az összehangolt támadásra sincs lehetősége egyik félnek sem, maximum egy bolygó ellen, hiszen a csapatmozgásokat így nem lehet koordinálni különböző naprendszerekben.
Az emberiség kirajzott, és hiába indultak hosszú felderítő utakra, nyomát sem találták más civilizációknak. Úgy tűnt, hogy a felderített területekre először az emberiség tehette a lábát, és egyedül van az egész galaxisban. Sem romok, sem jelek nem utaltak arra, hogy valaha is egy másik értelmes faj létezett volna ezeken a területeken.
Rimahl, a drogbáró fia, aki nem akarta átvenni az apja birodalmát, egyetemi kutatásai alatt rábukkant valamire, ami mindkét problémára megoldást adhat. Viszont, úgy néz ki, hogy a Paragon Tactical erői nem szeretnék, ha Rimahl a nagyközönség elé tárná az információit. De a Redshift párfős legénysége nem szállhat szembe egy egész hadsereggel, hiszen gyengébb a tűzerejük és létszámban is alattuk vannak. És ezen még a földöntúlinak tűnő csatacirkáló sem változtathat, bármennyire is jól jönne Vincentnek és társainak.
A történet szinte frissítően hatott rám, hiszen nem egy olyan világba csöppenünk a regénybe, ahol az emberiség meghódította az űrt és hemzsegnek az idegen lények. De nem is egy olyanba, ami a Naprendszerünkben, különböző kolóniák közötti szembenállásra van kihegyezve. Ehelyett kapunk egy emberekkel “zsúfolt” galaxist, ahol bár vannak ellentétek a “birodalmak” között, és a földi birodalom igyekszik visszaállítani tekintélyét és megszerezni a kolóniák feletti uralmat, mégis, a technikai nehézségek ezt nem teszik lehetővé számukra. Hiszen, naprakész információk nélkül nem lehet irányítani egy több rendszerre kiterjedő birodalmat.
A Redshift legénysége sokban hasonlít a Szupercsapathoz, bár az is lehet, hogy ez a párhuzam csak az én fejemben létezik. De lépjünk is tovább, hiszen nem ez a lényege a történetnek. Beszéljünk inkább a világépítésről, amihez Michael Waldennek nagy tehetsége van. Mérnöki pontossággal építi fel a világot, ahol a történet játszódik, és a fizika szabályait is pontosan meghatározza, hozzáidomulva a ma ismert tényekhez. Nem érhet bennünket meglepetés, hiszen a történetben egy olyan fordulópont sincs, ami ezen szabályokkal szembemenne. Így, mi olvasók is csak a keretek között gondolkodhatunk a megoldáson, mellyel szorult helyzetéből kimentenénk hőseinket.
A hiányosság nem a világépítésben van, hanem inkább a karakterekben. Kicsit olyan érzésem van, mintha lélek nélküliek lennének a szereplők. Van múltjuk, van jelenük, de soha nem tudjuk, hogy mi lesz a következő lépésük. És ez nem azért van, mert a természetük kiszámíthatatlan, hanem azért mert nem tudunk a fejükbe férkőzni és a helyükbe képzelni magunkat. Vincent és Cora “szerelmi” viszonya is csak úgy lebeg a levegőben. Vincent vezeti a csapatot, és családtagként tekint a legénységére, de valahogy a családi hangulat is hiányzik. Azok az apró mozzanatok hiányoznak, amitől az olvasó úgy érzi, hogy ezek valóban egy családot alkotnak, figyelnek egymásra és apró rezdülésekből értik, hogy mire gondol a másik. Azért valljuk be, hogy ha összezárva él féltucatnyi ember évekig, akkor kiismeri egymást, és nem kell mindent kimondaniuk.
Humorból is kapunk egy kis ízelítőt, de mivel ez inkább egy “katonai” sci-fi és nem szórakoztató irodalom, így inkább az eseményeken van a hangsúly és nem a kommunikáción. A történet folyamán apró információmorzsákat kapunk, melyek segítenek tisztábban látni, és megérteni az eseményeket. Bár minden titokról nem hullik le a lepel az első kötetben, azért sok mindent megtudunk a Redshifttel kapcsolatban, miközben újabb rejtélyek kerülnek elénk. Sok titok lengi körül a Redshift legénységét, és itt nem csak Vincent emlékezetkieséséről van szó.
A Csillagikrek egy kerek egész történetként is kezelhető, hiszen kapunk egyfajta lezárást a végén, de… De akinek sikerült beleélnie magát a történetbe, mint ahogy nekem is, az tudja, hogy ez csak a nyitány volt. Megismertük az alapokat melyek egy nagyszabású történethez készítették elő a terepet, és az igazi nagy durranások csak a folytatásokban várnak ránk. Bár az is igaz, hogy az első találkozás is nagyot szólt, érezzük, hogy a java még csak ezután következik.
Az idegenekkel kapcsolatban még nem nyilatkoznék. Kaptunk egy kis ízelítőt a technológiájukból és hatalmukból, de hogy ez a jövőben milyen irányba mozdítja el az eseményeket, még nem lehet pontosan tudni. Csak tippelhetünk, hogy mi lesz a folytatásban, hogy milyen irányt vesz a történet. De a végén kapott információk számos kaput nyitva hagynak ahhoz, hogy a lehetőségek tárháza táruljon elénk a folytatást illetően.
A Csillagikrek egy igazán izgalmas, akciódús és figyelmet érdemlő regény. Nekem nagyon bejön ez a világ, és remélem, hogy még jó pár történet erejéig benne maradhatok. Kíváncsi vagyok a titkokra, rejtélyekre és persze arra is, hogy a Redshift legénysége hogyan is fogja alakítani a galaxis sorsát, hiszen valljuk be, jelenlétük igen nagy súllyal esik latba a jövőt illetően.
Aki kedveli az akciókban bővelkedő sci-fi történeteket, ahol nincs megállás, csak még hőseink összefoldozzák magukat, azoknak jó választás a Csillagikrek.
Isten, azaz Krisna hozott mindenkit a Redshift Seven kalandos világában! 😉
A könyvet köszönöm Michael Waldennek és a Metropolis Media kiadónak.
ISBN: 978 615 5859 95 3
Metropolis Media, 2020
Terjedelem: 263 oldal
Bolti ár: 3690,- Ft
A kötet megvásárolható közvetlenül a kiadótól is, IDE kattintva.
