Gyilkos idő

Úgy látszik Asimov nem csak az írásban jó, hanem a válogatásban is, hiszen másodmagával (Martin H. Greenberg) összeállított egy válogatást az 1953-ban készült sci-fi novellákból, és egy kötetbe fűzték.

Kiválogatták az év legjobb 17 sci-fi novelláját, melyek kiállták az idő próbáját.  A remekművek a mai napig aktuálisak, és akár napjainkban is születhettek volna. Az idő vasfoga nemhogy csorbította volna jelentőségüket, hanem halhatatlanná tette.

Mivel eddig nem nagyon olvastam sci-fi novellákat, sőt mint műfajt kerültem is, még nem találkoztam Asimov Alapítvány trilógiájával, így a nagy neveket sem ismerem még ebben a körben. Gondoltam, ez a válogatás jó lesz arra, hogy ezen hiányosságokat pótoljam. És azt kell mondanom, hogy 100%-ig megfelelt az elvárásaimnak 🙂

Nem szeretném mindegyik prózai alkotást egyenként elemezgetni, és elmondani róla a véleményem. Hármat viszont megemlítenék, ami messze kiemelkedik a többi közül. Az egyik amiről a válogatás is a nevét kapta, Alfred Bester: Gyilkos idő. Nehezen indul ugyan, viszont szükséges a bevezető ahhoz, hogy a végén nagyobbat csattanjon. Miután elolvastam, egy pár percig csendben ültem. Szerelemről szól, amit az idő fanatizmussá változtat. Többet sajna nem írhatok róla, mert éppen a csattanót lőném le 😉

A második Federic Brown: A tükörterem című novellája, ami egy teljesen más alapokra helyezi az időutazás fogalmát, és ezt tárja elébünk, előnyeivel és hátrányaival együtt. Ha nekem lehetőségem volna ilyen időutazásra, lehet, hogy lemondanék róla…de lehet az is, hogy a halálfélelmem erősebb lenne és belemennék.

A harmadik pedig Theodore Sturgeon: A magány csészealja. Megmutatja, hogy mennyire is magányos tud lenni az ember, hiába van tömegben. És néha mi választjuk a magányunkat, éppen azért mert kiábrándulunk a tömegekből. Vagy pedig a látásmódunkon kell változtatnunk, hogy ne a tömeg szemével lássunk sok mindent.

Ez a három ami számomra kiemelkedő, viszont a többi is a maga nemében jó. Igaz van 1-2 gyengébb alkotás is, de nem mindenki az én szemüvegemen keresztül lát, így lehet, hogy másoknak pont a számomra gyengébb alkotás lesz remekmű. Szerencsére különbözőek vagyunk, és ahogy a blogcímem is jelzi, “Könyvek, ahogy én látom”. De hozzászólásban szívesen látom más véleményét is, és lehet, hogy teljesen más megvilágítást ad a dolgoknak az ő nézőpontja.

Annyira tetszett ez a válogatás, hogy már folyamatban van a sorozat következő részének a beszerzése, ami a Szívélyes Fahrenheit címet viseli.

ISBN: 963 02 5722 x
Maecenas Könyvkiadó, 1988
Terjedelem: 333 oldal
Bolti ár: -,- Ft