Lassan egy éve a polcomon pihent Robert Merle: Francia história regényfolyamának első kötete. Sokszor gondoltam rá, hogy ideje volna már elkezdeni, de féltem az elkötelezettségtől, hiszen nem kevesebb mint 13 kötet elolvasásáról lenne szó.
Igaz ekkor mindössze egy kötet volt meg. De nem is olyan régen, a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, az Európa Kiadó standján ott figyelt a második kötet is (Csikóséveink), melyet nem hagyhattam ott. Ezt követően pedig kuponnapok voltak, így a harmadik kötet (Jó városunk, Párizs) is felkerült a polcra. Innen már nem volt visszaút, hiszen nem a szemnek gyűjtök, akármilyen tetszetős is a sorozat borítója egymás mellett.
Merle több könyvét is olvastam már, és nem találtam ezidáig köztük rosszat, így nem kellett félnem, hogy esetleg egy gyenge írást veszek kézbe.
A bevezetés után viszont térjünk rá magára a Francia históriára, ahol is Pierre beszéli el visszaemlékezéseiben, hogy édesapja, Jean de Siorac, miként is tett szert nemesi rangra, és hogyan jutott hozzá Mespech várához Jean de Sauveterre harcostársával egyetemben. A két bajtárs testvéri szerződést kötött, és együtt irányították a birtokot. Jean de Siorac másodszülött fia volt Pierre, kivel bátyja (Francois) folytonosan éreztette, hogy csak másodszülött, így nem formálhat jogot a birtokra, és apjuk halála után Francois lesz a vár ura. Ezért hát nem is csoda, hogy Pierre inkább a vele egykorú féltestvérével, Samsonnal töltötte idejét.
Az első kötet, a család előtörténetét nem számítva, 1551-től egészen 1566-ig tartó időszakot tárgyalja, azaz Pierre születésétől egészen addig a napig, mikor Pierre és Samson elhagyják Mespech várát, hogy tanulmányaikat folytassák. Ebben a 15 éves időszakban Franciaország több háborúba is belekeveredik, valamint saját területén még egy vallásháborút is el kell szenvednie a pápisták és a kálvinisták között. Természetesen főhősünk közvetlenül is érintett, hiszen édesapja hadba vonul, valamint a családban is e két vallás állandó összeütközését kell elviselnie.
A regény elbeszéli a pestises időket, mikor is az első járvány idejében egyes városok majdnem teljesen elnéptelenedtek, majd a vissza-visszatérő járvány tovább szedte áldozatait. A nemesek bezárkóztak, a tehetősek elhagyták a városokat, hogy minél messzebb kerüljenek a fertőzéstől. Az egyszerű nép volt minden egyes csapásnak az igazi szenvedő alanya. A járvány alatt az ő soraikat tépázta meg leginkább a pestis.
Mivel Mespech földrajzilag igen távol esik Párizstól, így közvetlenül nem látunk bele a királyi ház mindennapjaiba, de közvetetten figyelemmel tudjuk követni az eseményeket, olyan mélységig, amennyire ez kihat az ország déli részein élőkre.
Merlenek köszönhetően az olvasó a XVI. században érezheti magát, és ebben az írás nyelvezete is segít (gondolom azért az eredetit nem oc nyelven írta 😉 ). Nem sok minden van, ami kizökkent ebből a világból. De az egyik az éppen Pierre édesapjának jelleme, és világszemlélete. Jean de Siorac a megtestesült jóság, aki segít a szegényeken, az árvákon, és mivel járatos az orvoslásban, ezért korát megelőzve olyan gyógymódokban hisz, amikre akkortájt nem is gondoltak. Ebből a szerepből csak néha esik ki.
Mindent összevetve, tetszett az első kötet, és kíváncsian nézek a folytatás elé. Ajánlanám mindenkinek, aki nem riad vissza egy ilyen hosszú regényfolyamtól, de legfőképpen könyvmolyoknak, akiknek egy ideig nem kellene gondolkodniuk azon, hogy mi legyen a következő amit majd olvasnak, egy-egy kötet végeztével.
Folytatása következik…
ISBN: 978 963 07 8993 6
Európa Kiadó, 2010
Terjedelem: 394 oldal
Bolti ár: 3000,- Ft
Mások pedig így látják:
Makranczos bejegyzése
WildWorld bejegyzése
Andiamo bejegyzése
