Coelhot nagyon szeretheti az itthoni kiadói társadalom, ugyanis ugyanazt a művét több címen is kiadták, gondolom, így húzva le a tájékozatlan olvasót. Vagy az “Egy mágus naplója” nem volt elég figyelemfelkeltő? Esetleg nem a megfelelő közönséghez jutott el?Eddig magyar nyelven három címmel jelent meg. A második tartalmazza mind a két címet, ahogy ez a könyv moly.hu-s oldalán is látható. Na, de lépjünk túl a külsőségeken és nézzük mi lapul a borító alatt.
Olvastam jó pár Coelho könyvet, és mindössze kettőről mondhatom azt, hogy tetszett. Az egyik a Veronika meg akar halni, a másik pedig A győztes egyedül van. Ezek voltak az elsők, és felbuzdulva az élményen, elkezdtem sorba olvasni a könyveit. Bár ne tettem volna…Egyre mélyebbre süllyedt, és egyre fanatikusabb lett. Én pedig egyre jobban kiábrándultam. De adtam neki még egy esélyt, reménykedve, hogy az említett két könyv színvonalával találkozhatom. Másfél éve a polcomon pihent ez a kötet, arra várva, hogy egyszer lesz annyi erőm, hogy elkezdjem olvasni. Eljött ez az idő.
Kezdetben megijedtem a vallásos megnyilvánulásoktól. Nem tudtam, hogy milyen mélységig fog újra elmerülni fanatizmusában, és mikor jelenik meg az “anyaisten”. Kicsit megkönnyebbültem, mikor előkerült a RAM-rend és a kard. Így gondoltam, hogy a Szent Jakab Útja sem lesz olyan vészes 🙂 Elég negatívan álltam hozzá, és elég kelletlenül olvastam. Mikor megjelentek a miszticizmus, okkultizmus jelei, kissé elmosolyodtam,és az első és második RAM gyakorlat után, nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.
Nem a zarándoklattal van bajom, mert az egy nemes út, mely javára szolgál vallásos (szándékosan nem hívőt írtam) és pogány embernek egyaránt, legyen az Szent Jakab Útja, vagy bármely más út, melyet az ember a természetben és magában tesz meg. Viszont Coelho zarándoklata inkább hasonlít egy fantasy elemekkel felékesített mágus útjára, mely nem a mi általunk ismert Földön történik, hanem egy másik bolygón, mely nagyon hasonlít az általunk ismert világra, csak éppen tele van szellemekkel, “Légiókkal”, és hasonló mesebeli lényekkel, melyek az emberek közt élnek.
Többször megmosolyogtatott, és sikerült elérnie, hogy nem negatív élményként élem meg a könyvet, hanem azon gondolkodtam, hogy egy kis átalakítással, milyen jó kis középkori kalandregény lehetett volna belőle, boszorkányokkal, pápista inkvizítorokkal, bugyborékoló üstökkel és egy kis woodoo-val. A kis mágus elindul megkeresni a mágikus kardját, melytől végre tanítványból Mesterré válhat.Persze, ha eszembe jutott közben, hogy ez a XX. században játszódik, és Coelho komolyan is gondolja amiket leír, elszomorodtam. Azon is elgondolkodtam, hogy milyen jó olvasmány lehet ez egy pszichológusnak. Felfedezheti benne a skizofrénia jeleit, a valóságtól való elszakadást, zavart viselkedést, az elme bomlását. Aminek alapja is van, ugyanis miközben írtam ezeket a sorokat, rátaláltam a következő szövegre wikipédián: “Coelho magába fordulása és ellenállása, hogy saját útját járhassa, arra késztette szüleit, hogy elmegyógyintézetbe vigyék fiukat, akit háromszori szökési kísérlet után 20 éves korában engedtek ki”
A zarándoklat közben én is jobban megismertem magam, és feltettem a kérdést, hogy “miért olvasok ilyen szemetet?” A remény miatt, hogy talán találok egy Veronikához vagy Győzteshez méltó alkotást. De a remény meghalt. Nincs tovább. Legalábbis nem Coelho alkotásai között fogom megtalálni azt a kiemelkedő művet, mely kedves lehet számomra. Így kedves olvasó, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ezen az oldalon több Coelho mű nem fog szerepelni.
ISBN: 978 963 9615 82 3
Athenaeum Kiadó, 2010
Terjedelem: 244 oldal
Bolti ár: 2490,- Ft
Mások pedig így látják:
Ha tudsz ilyet, akkor jelezd kérlek.
Őszinte, nyers, frappáns bejegyzés, tetszik!