Arthur C. Clarke egy kicsit másfajta világba kalauzol el bennünket, mint amit megszoktunk tőle. Most kivételesen nem az űrbe, hanem az óceánok világába követhetjük főszereplőjét.
Walter Franklin, az űrhajós, aki egy baleset miatt többé nem tudja elhagyni a Földet, feletteseinek köszönhetően egy másik titokzatos világba kényszerül. Pásztor lesz belőle, az óceáni bálnacsorda pásztora. Új munkáját a kezdetekkor kényszernek érzi, még rá nem eszmél, hogy egy még teljességében fel nem fedezett új világ felfedezője lehet.
A regény érdekessége, hogy Clarke 1954-ben megjelent majdnem azonos című (A mélyben) novelláját dolgozta át, és bővítette ki. A novella főszereplője pedig nem Walter, hanem Don Burley volt. Az a Don, aki a regényben Walter Franklin oktatója lett. Azt lehet mondani, hogy nem is kibővítés lett ez a mű, hanem egy történet továbbgondolása, azé a megkezdett történeté, ami először csak egy novella méreteit érte el.
Az író ezen mű születésekor, sok időt fordított szenvedélyére, ami nem volt más, mint a búvárkodás. Minden szabadidejét a vízfelszín alatt töltötte, és annyira magával ragadta a lenti világ, hogy mindazt a szépséget, misztikumot amit felfedezett, meg szerette volna osztani az olvasóival. Viszont az olvasói az űrkorszak kezdetén és ma is, inkább a világűrbe szerettek volna szétnézni, nem pedig a sötét mélységben. Ennek köszönhetően Arthur C. Clarke ezen regénye nem lett túl népszerű. Pedig remek alkotás, csak éppen a témája az ami nem hozta lázba az embereket, és amint látom egyes bloggereket sem.
Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, magam is többet reméltem, és hogy őszinte legyek, lényegesen befolyásolt más olvasók véleménye. Így kissé kényszeredetten, de folytattam az olvasást. Idővel azonban azon kaptam magam, hogy nem bírom letenni a könyvet. Nem azért mert annyira izgalmas volt (voltak azért izgalmas részek is benne 🙂 ), hanem mert olyan gördülékenyen és művészien lett megírva, hogy én is részese lettem. Végig akartam követni Waltert a ranglétrán, ahogy egyre magasabbra tör, és vele akartam lenni akkor is, mikor a mélységet hódítja meg. Vele izgultam az óriási tintahal befogásánál, és harcoltam vele együtt.
A jövő kifürkészhetetlen, de úgy néz ki, hogy az éhség az emberiség társa marad örök időkre. Újabb és újabb területeket és világokat kell meghódítania az emberiségnek, hogy a túlszaporodásból adódó élelmiszerhiányt leküzdje. Vajon a jövőben tényleg csak szintetikus élelmiszerhez lehet majd hozzájutni? Vagy egyre nagyobb vágóhidak lesznek, hogy a húsigényünket kielégítsék? Lesz annyi gabona és más növény, hogy az állatokat felhizlaljuk? Vagy mi fogjuk megenni előlük a növényeket? Húsevőként nem tetszik a szintetikus világ jövőképe, sem pedig a vegetarianizmus fenyegető veszélye. Clarke sem ad megoldást a jövő élelmiszer ellátására, de felveti a problémát (és abban az időben nem is termeltek még nagyon energia növényeket, melyek napjainkban az élelmiszernövényektől hódítja el a területet).
A regény napjainkban is aktuális, ha nem jobban, mint születésének idejében. Ma, mikor a Földön egyre több az éhes száj, mikor milliárdokat költenek a világűr megismerésére, bolygók feltárására. Itt élünk ezen a kék-zöld golyóbison, de nem ismerjük az óceánjaink mélyén élő élőlényeket, mert az ember mindég felfelé tör, soha nem lefelé.
Aki egy jó kis űrkalandra vágyik, amit megszokott Arthur C. Clarke-tól, annak nem ajánlom ezt a kötetet. Viszont aki megszeretné ismerni az írónak egy másik oldalát is, és szívesen időz inkább egy kicsit a Földön, annak remek alkalom, hogy kezébe vegye ezt a művet.
Majdnem elfelejtettem. A kiadás az eredeti “A mélyben” című novellát is tartalmazza!
ISBN: 978 963 9828 46 9
Metropolis Media Group Kft., 2010
Terjedelem: 256 oldal
Bolti ár: 2990,- Ft
